Hol is kezdjem...

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú és egy lány.

Találkoztak, és innentől semmi sem úgy történt, ahogy a mesében. Nem voltak sárkányok vagy gonosz ellenfelek, csak hétköznapi akadályok, a szokásos, ami mindenkivel (vagy majdnem mindenkivel) megesik.

 

Éppen befejeztem a középiskola 2. osztályát, mikor meguntam a barátnőim unszolását és igaz, ami igaz, már anyu is pedzegette, hogy talán 16 évesen már eljárhatnék szórakozni, így aztán fejet hajtottam a többség akarata előtt, nem sejtve, hogy ezzel örökre megváltozik az életem.

A férjem sem. Lehet, hogy akkor inkább menekült volna onnan? :D

Szóval egyszercsak egymás mellé kerültünk egy szórakozóhelyen és elkezdtünk beszélgetni. Ez lassan 17 éve történt, együttjárás, eljegyzés, esküvő, de közben már elkezdődött a sokéves kálváriánk.

 

Egy napon azzal az érzéssel keltem fel, hogy gyereket szeretnék. Ez számomra is furcsa volt, hiszen addig egyenesen a hideg rázott ki a gondolatra, nem éreztem még, hogy itt lenne az ideje. Megbeszéltük, és eldöntöttük, hogy elsütjük a startpisztolyt, hogy stílusos legyek. ;)

Ezután következett a pokoljárás. Az első időkben még a föld felett járva tervezgettem, mint egy agyament, egyfolytában csak mosolyogtam. Kb. fél év után kezdtem először érezni a később már ismerőssé váló szúrást a szívem tájékán, de igazából 1 év után ültem fel a hullámvasútra. Valahogy csak nem akart soha megjelenni a 2 csík a teszten.